annyiszor volt már hasonló.. mégis más

összefoglaló

2011-11-13T13:19:00.000-08:00

Annyira hihetetlenül sajnálom, hogy már megint nem írtam ilyen sok ideig.. de a helyzet változni fog, és hiába nyivákolok a múlton nem változtathatok.. nem csak ilyen tekintetben, hanem sok másban is... de ezt mindjárt részletezem is, annyi mindent kell mesélnem... lehet kicsit sokat fogok írni most... :D
Barátok.. annyira örülök neki, hogy vannak... :)) Komolyan, néha eltöprengek rajta, hogy milyen szép is az élet... annyi mindenem meg van, amit más nem mondhat magáénak Annyi jó barát, akikért bármit megtennék, és tudom, hogy ők is értem.. akik mellett olyan jól érzem magam, akkorákat tudok nevetni. Akikben megbízhatok, akikkel megoszthatom minden percemet.. Köszönöm nekik, hogy vannak :)
Iskola, ó iskola.. meglepően jól megy :D Az egész SZIKSZI hangulata.. mindig olyan vidám, zajlik az élet folyton. Ott olyan fogalom szinte nincs is, hogy szomorúnak lenni. És a tanulás is meglepően jól megy, de tényleg. Négyesnél rosszabb jegyem nincsen :O :D
És most annyira vidám vagyok :D Változásra vágyok. Megfogadtam néhány dolgot, amik szebbé fogják tenni az életemet. Rájöttem, hogy nekem kell elindítanom a változást, ha változást akarok, nem pedig várni rá... mert akkor sosem fog jönni.
És akkor szerelem.. ?! Ettől bonyolultabb nem is lehetne a helyzet.. :D Tudjátok, vagy nem tudjátok.. régi nagy szerelmem, akit két évig szerettem blabla.. akivel sokat beszéltem megint blabla.. most már azt is tudom hogy csókol blabla... :D Na igen, szép balesetek vannak itt.. mikor nekem már nem kellene, mert már végre elfelejtettem felbukkan.. és így. Csodálatos... És a másik.. arról ne is beszéljünk.. szeretem de ajj... annyira bonyolult az egész. DE megfogadtam: nem kínzom magam senki miatt, aki nem érdemli meg. És ehhez tartom magam innentől ;)
De ennyi voltam mára, csillapítom még pár résszel az újonani Gilmore Girls mániámat, aztán olyat alszok, hogy szétszakad az ágy is... :D Puszilok mindenkit, főleg Ildyt :) Annyira jól esik, hogy így kitartasz mellettem, mikor ilyen keveset írok :)

bambambam...

2011-09-05T14:30:00.000-07:00

Te jó ég :D Nagyon régen írtam, szokatlan, de hiányzott... annyit kell mesélnem, úristen.. Nyár.. jó volt. Talán még azt is mondhatom, hogy életem legjobb nyara.. bulik, barátok... szerelem ?! Sose unatkoztam, és ez volt a cél. Bár beiktattam egy lábtörést, vagyis majdnem kettőt, még ezzel együtt se volt sok szabad percem. Mindennap mentem valahova, ha pedig éppen mozgásképtelen voltam, is minden nap jött hozzám valaki.. csodálatos nyár volt. Talán még azt is mondhatom, hogy tökéletes... :D
A barátokkal minden rendben, nagyon rendben. Biztonságban, jól érzem magam velük.
Szerelem... hú. Azzal, akiről meséltem, hogy tudnám szeretni... szépen összekeveredtem egyik buliban még augusztusban, és ez problem, ugyanis nagyon össze vagyok zavarodva.. boldog voltam vele. Én. Boldog. Mondhatjátok, hogy nem tudom, mi az a szenvedés, de akkor sem vagyok túl gyakran boldog.. de vele az voltam. Hmm... majd hozza a jövő. Még inkább összezavar, hogy egyre többet beszélek azzal, akit régen szerettem... napi szinten, és sokat. De nem leszek szerelmes. Nem. A boldogság amugy is olyan idegen érzés volt... nagyon jó, de nem hozzám illő. Szinte mindig vidám vagyok, jól érzem magam, de az a kicsattanó, elsöprő boldogság megijeszt. Nem való nekem...
Aztán új iskola :D Azt hiszem, megtaláltam itt a helyem. Imádom. Az osztályom nem mindig a legjobb, de elmegy, vannak benne jó arcok. Az iskola, az emberek benne... még a tanárokat, bár a többségük jó, de az új ofim sose lesz a kedvencem... na szóval, még a tanárokat is elviselem, meg azt a fránya korán kelést... :D
Jól érzem most magam. Nem tudom azt mondani, hogy boldog vagyok, de már majdnem.. a boldogsághoz már csak a szerelem hiányozna, olyan igazi szerelem... de azzal jönne a szenvedés is, meg a bonyodalmak. Jó nekem így. Így most nagyon jó... :))
Na, majd igyekszek jelentkezni minél hamarabb, de nem ígérek semmit. Csókoltatom a jónépet ;) :)

vs

2011-07-11T14:45:00.001-07:00

‎"- Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés...a fulladás...És ő sem szeretett, csak kívánt téged! Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda.Tele vagy gyógyulatlan sebekkel.....Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!...Sajnos igen! Tele vagy drótakadállyal: véded magad szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland.....pokoljárás....Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz....Jéggé fagyott tűz lángol benned."

,,Ha majd az életben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes éjszakán, s ott sírd ki magad, szívből, igazán. Mert ha az életben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tűrni és szenvedni. Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk, gyűlölni kell, hogy újból szeressünk. Meg kell tanulni nevetni, sírni, valakit elküldeni aztán visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

bonyolult

2011-07-02T16:45:00.000-07:00

Elfogadott tény, hogy mikor az életed egyik területe helyreáll, a másik látványosan darabjaira hullik....

Igazából nekem minden egyben van, csak a szerelmi része most rohadt bonyolult... a barátok rendben. A család rendben. Én rendben vagyok, csak bokaszalag húzódásom (szakadásom?) van, és most abból lábadozok itthon lassan 1 hete, de már megőrülök olyan mehetnékem van.. na nem baj, holnap az igazság pillanata következik: műtét, újabb gipsz, vagy bokarögzítő :D

De akkor szerelem... én mindig a rossz emberbe szeretek bele. Mindig. Olyanba, akit sok másik emberrel ellentétben nem érdeklek... vagy ha igen, akkor túlságosan is, és nem mutatja ki. Meg én se, mert amint előkerülnek, úgy igazán előkerülnek ezek az érzelmek elkezdek félni, félni a csalódástól és akkor már én sem mutatok semmit... egy helyben toporgunk, és néha magam sem tudom mit érzek vagy mit nem érzek.

Aztán vannak mások... az a vicces, hogy bár minden ilyen ügyemről tud az az illető, és nem mutatja túlzottan hogy féltékeny lenne, mégis úgy érzem néha, mintha 'megcsalnám'... tudom, hogy vele boldog tudnék lenne. Nem ilyen nyugisan boldog, ahogy másokkal talán, hanem olyan szerelmesen boldog. Olyan kicsattanóan. Olyan nagyon boldog... De nem... elrontom a saját boldogságomat azzal, hogy megint gyáva vagyok... és talán az övét is.
De megint elkalandoztam, és megint felé. Mások. Na ilyenből sok van. Van, akit néha úgy érzem, tudnék szeretni, van akit nyűgnek érzek, van akit barátnak... de nem akarom őket igazából. Nekem sose ment ez a lassan megszeretlek. Ha nincs meg az elején az a szikra, ha nem rossz ha nem beszélünk, ha nem hiányzik már az elejétől, ha nem gondolok rá már akkor szívdobogva, akkor nem fog menni. Mert amint komolyabbra fordulna elő jön a 'be-vagyok-zárva-egy-kalitkába-a-pasi-álltál' érzésem, és menekülőre fogom...
Érthetetlen vagyok... bonyolult az egész. Minden. És nem tudom, mit kellene tennem...

Hiányzol.... ???

again

2011-06-23T13:19:00.001-07:00

És azt hiszem, újra meg történt velem, amit sosem akartam többé... szerelmes lettem. Beleszerettem az álmaimba..

álmok nélkül nincsen holnap !

2011-06-17T11:58:00.000-07:00

Úgy érzem, írnom kellene valami okosat a ballagással kapcsolatban. Leírni mit érzek, mit gondolok, meg ilyenek. De igazából semmit.... csak hogy ez az egész nekem már 'gyerekes'. Mintha túl hamar felnőttem volna. Nem érzem nagy dolognak, értem hogy így kell lennie, nem félek úgy igazából az újtól... nem érdekel az egész annyira, hogy törődjek vele. Szép volt ez a nyolc év meg minden, jó volt... de hát vége van, várom is az újat, meg nem is, de igazából mindegy, mert úgyis eljön.
Meg aztán itt van még a nyár. Majd 3 hónap, amit átnevetünk, átlustálkodunk, átszórakozunk. Három hónap szabadság. Három hónap napfény, langyos éjszaka. Eddig tetszik ez a nyár. Eddig jó. És lesz még ettől is sokkal jobb ;) Még mindig úgy gondolom, hogy a hozzáállás a lényeg, és amit akarok, elérek ! És nem vágyok másra, csak boldogságra :)
Barátok, barátok... rendben vannak. Van, hogy vannak összezördülések, jönnek-mennek, de aki fontos ugyis marad, vagy pedig lesz majd más, aki fontos lesz. Alakítja a sors.
Szerelem... azt hiszem megint szerelmes vagyok. És nem akarom... mégis azt várom, hogy mikor beszélhetünk már. Nem jó ez így... de nem bírom elzárni magam tőle, nem megy. Majd lesz valahogy... hiszen olyan még sose volt, hogy ne lett volna sehogy. Addig is várom a holnap estét. Meg mindjárt megkóstolom a ballagási tortámat, meg ilyen hétköznapi dolgok... de miért van az, hogy többre vágyok, újra vágyok, olyanra ami régen volt ? Ami régen voltam... nem én lennék már. Nem én vagyok már. De minden éjjel álmodok

töredék

2011-06-03T13:06:00.000-07:00

sodródás... belül üres... vagy mégsem ? keresi a helyét.
változás... szele megérint, érzed hogy jön.. jót vagy rosszat hoz ? boldogság vagy öröm ? tudod, igazából ez rajtad áll.
azt mondják az embereknek vannak jó, meg rossz időszakaik. szerintem az emberek hozzáállásától függ minden. vághatsz jó pofát a börtönhöz, a szegénységhez, a nyomorúsághoz, élvezheted az életet bárhol bármikor; de van, akinek megvan mindene, mégis boldogtalan... embertől függ, meg akarattól.
én akarok boldog lenni. szarok mindenre, ami nem számít nekem, és csak a fontos dolgokkal törődök. változok. jó irányba. keresem a szerelmet, önmagam vagyok. barátokat szerzek, akik nem fontosak úgy igazán, azokat elvesztem... és talán jobb is így. rendeződik minden az életemben, hiszem, hogy jó időszak következik. mert én jó időszakot akarok. jön a nyár... nyáron mindig sok dolog változik.. de az ami általában szokott már megváltozott most, tehát most megint teljesen újba nézek.. de tudom, hogy feltalálom magam. összeszedett vagyok. annak kell lennem. soha nem adom fel, még mindig nem adom fel ;)
hiányzott amugy az írás.. mióta nem voltam... tényleg sok dolog játszódott le azóta bennem, sok dolog történt velem, változott körülöttem... átrendeződtek a barátok... egy újonnan megismert személy lassan átveszi a legjobb barátnő helyét.. a barátok jönnek, mennek, az igaziak velünk maradnak és elviseljük egymás változásait. ez az élet menete, ez így van rendjén.
és új problémám van... nehezen szeretek meg embereket... nem egoistaságból, de sok mindenkinek kellenék... de nem megy.. nem tudom nem megy megszeretni őket, velük lenni, ugy érzem, mintha elnyomnának mikor közelebb kerülünk egymáshoz... és mégis megint szerelmes vagyok. másba. megint rosszba. hiányzik.. de nem. nemtudom nemértem nem akarom... vagy valahol mégis.. rendezett most az élet, mégis bonyolult. majd jelentkezek, bocsánat, hogy ilyen sokáig távol voltam :)

megtaláltam az utam

2011-04-27T14:39:00.000-07:00

Az utóbbi időben nem jelentkeztem. Folyt az élet körülöttem. De nem az én életem. Ez nem én voltam, nem teljesen. 'Különleges maradtam, de közönséges burokban'. De már én vagyok, és jó újra önmagamnak lenni. Igaz, ez még csak az első lépés, de tudom, hogy menni fog a többi is, képes vagyok rá, képesnek kell lennem. A boldogságért, azért, hogy jobb legyen. Most az egyszer magamért. És boldog leszek, tudom, érzem, így kell lennie... megtaláltam az utam :')

barátok

2011-04-10T05:00:00.000-07:00

kitti. gitta. toncsi. vivi. szandi. berni. rami. xofi. gabci.

akik most fontosak : )

bohóc

2011-04-02T07:00:00.000-07:00

Álarcot visel. Nevet. Rád néz. Élvezi az életet. Mosolyog. Segít. Piszkál. Változik. Elhagy. Elfelejt, Megbán. Újra kíván. Nem akar már élni... halott belül.

Sok dolog történt. Például elromlott a gépem. Most is más laptopjáról vagyok, de csak ma estig, így a hétvégére kaptam meg.
Össze vagyok zavarodva amugy. Nem kicsit. Minden változik körülöttem, de leginkább én, és annyi a lehetőség, még sem felel meg egyik sem... Mindig történik valami rossz, aztán helyreáll. Mindig felkelek, akárhányszor essek is el, de egyre élettelenebbül battyogok tovább a sötétben. Néha jól vagyok. Nem boldog, csak vidám. De hamar elmúlk vagy mégse ? Nem tudom, nem érdekel.

♥

2011-03-21T09:52:00.000-07:00

There is a fire, starting in my heart...

harcolok magammal

2011-03-18T07:34:00.000-07:00

Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni nevetni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

darabok

2011-03-17T11:57:00.000-07:00

Szaladok, rohanok. El valami elől, valami új felé, valami jobb felé, valami rossz felé. Valami fáj, valami szúr, van ami nem ereszt, van ami visszahúz. Mosolygok, szánalmasak. Felnőtt vagyok. Fura most. Más a világ. Felelősség. Megértem, átélem. Ők még gyermekek. Nem érzek...
Nyugalom. Másféle. Zavart, szokatlan. Semmittevő. Nem érek semmit. Nincs helyem. Kortyolom az italom.
Táncolok. Pörgök, nevetek. Én vagyok?! Más már nem lehetek, akármennyire is akarok néha, mikor még hallom a hangotok...

gyermekmese

2011-03-09T11:31:00.000-08:00

Olyan más igy... kiskoromba mindig csodáltam a filmekbe az erős embereket, akik túlélnek mindent. Akik látszólag nem éreznek, de mélyen bent igen és majd újra megtanulnak szeretni. Most meg, hogy ilyen lettem, kezdek belegondolni hogy a sokat mesélt 'régen' és a 'majd újra' között hány halott év is lehet... mennyi szenvedés.

bizonytalan

2011-02-28T12:08:00.000-08:00

Azt kérdezted, hogy ha 'nem szeretlek' miért beszélgetek veled mégis ? Azt mondtad, csak magamat járatom le, kioktattál, nevettél velem, rám mosolyogtál... elköszöntél. Nem értelek. És éppen ezért beszélgetek mégis veled. Mert utálom, hogy kiismerhetetlen vagy, és utálom, hogy a kiismerhetetlen emberek vonzanak a legjobban. Az, hogy nem tudom mit miért csinálsz, mit szeretsz, kit szeretsz, mit érzel, mikor a szemedbe nézek, és kék, és hideg, és szokatlan, és más az egész... bizonytalan vagy, kiismerhetetlen, más. Vagy nagyon gyűlölni, vagy nagyon szeretni foglak... érzem.

nklgnlhdnfklh

2011-02-24T06:09:00.001-08:00

Kínozlak. Nem akarom. Tudom. Fáj nekem is. A látszat. Érzem az illatod. Az érintésed. Érezlek téged. De te nem akarod. Félsz tőlem. Tudom, miattam. Én tehetek róla. Elvettem tőled az életedet. Hisz te is rám vársz. De nem mutatod. Csak érzem. De hát pont ez a lényeg. Nem érted? Minden apró emlék, elkapott pillantás, régi illat. De hát ez TE vagy! Mindent máshogy csinálnék. Megváltoznék. Hát nem érted? Szeretném... De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd... De nem. Ez csak a látszat. Elfelejtettél.

nem veszíted el soha

2011-02-21T09:17:00.000-08:00

Pedig azt hittem már nincs is. Vagy alig van. Most meg... Soha nem veszítem el. Sose szabadulok meg tőle... pedig úgy féltem. Úgy féltem, hogy elvész, hogy nem lesz többé, hogy nem fogok kiemelkedni. De jó ez í kiemelkedés ? Jó nekem ? Jó másoknak ? Jó Nekik, azoknak akiket elhagytam.. ? Ők igazából nem érdekelnek már. Megtanultam elzárni a fájdalmat. De néha ki akar törni, és szétáradni, de úgy, hogy sose tudjam elfolytani... néha ez van. Néha kurvára fájna, ha hagynám. Sírnék. Zokognék... elpusztulnék. De nem hagyom. SOHA NEM ADOM FEL!
Tudom már, ki az igaz barát... pedig mennyit bántottam. Ma se akartam találkozni.. de ez kellett, hogy megnyíljunk egymásnak, hogy megint olyanok legyünk... hétvégén muszály beszélnünk.. megint végigbeszélni órákat, éjszakákat, reggeleket és délutánokat, és mindent tudni egymásról, és mindenben segíteni, és egymás mellett állni örökre. Nem lesz az, ami multkor. Örökké fog tartani, örökké kell, hogy tartson.
Ami igazán fontos, az már te vagy. Ha elég erős vagy, akkor pedig nem veszíted el magadat soha.. és minden, ami igazán kell, a tiéd lesz.

helloguys'

2011-02-17T12:43:00.000-08:00

Na sziasztok. Nem fogok bemutatkozni, bocs. Régi blogom: * . Kattinhatsz a csillagra, de semmi sincs már rajta. Csak aki ismer, az onnan ismer. Aki nem, az nem is fog úgy megismerni, mert ide csak firkálni tervezek kurva rendszertelenül és most már tényleg CSAK az én kedvemért. Őszintén...
Na szóval... össze vagyok veszve vele. Vagy nem tudom, de nem úgy vagyunk mint eddig. Vele... aki egy barát, egy kurvajó barát, és nem tudom hogy több-e... állítólag nem létezik fiú-lány barátság. Hát nem tudom. Az egyik fél mindig többet akar, igen. Ettől még működhet... vagy nem. Pillanatnyilag tárgytalan.
Akkor akkor... barátok. Van egy, aki régen olyan fontos volt, hogy majd' meghaltam a hiányától, mostmeg kb leszarom. Nem tudom miért, de ez van... Akkor van egy, aki kezdd fontos lenni, meg sok más... vannak, és jó hogy vannak, szeretem őket. Nem kell most az a biztosság, jó most nekem így...
De romlok. Züllök el. Tudom magamról, és meg tudom állítani, ha meg akarom.. az a baj, hogy nem akarom. Jó ez nekem így. Csak még meg kell találni az egyensúlyt. Az egyensúlyt magamban mindennel kapcsolatban. És akkor rendben leszek.